Huszics Vendel emlékére

Nagy rendezõ az élet!

A sárbogárdi vegyes kar 2010-es programjának elsõ nagy megmérettetésére készült január óta. Tudtuk, hogy a taszári fellépés azért is fontos, mert kilenc jó kórus elõtt zajlik majd, tehát értõ szakmai közönségnek kell bizonyítanunk. 40 éve vagyok a kórus tagja, megéltem számos nagy sikert itthon és másutt egyaránt. Az a március 20-ai,  taszári a legemlékezetesebb, de egyben a legszomorúbb lett mind közül.
Zsike és Vendel életük legjobb formájában, a kórus összefogott és koncentrált, a mûsor beérett, az akusztika kiváló! Ujjongó tapsok, ováció, fantasztikus siker! A koncert végén az egyik – talán bajai – dalos társ azt firtatta, hogy mitõl szól ilyen csodálatosan a kórus. Nem jutott  más eszembe, mint az angol pázsit példája: 300 évig öntözni, ápolni kell. A mi sikereink titka 43 év Vendel és Zsike vezette állhatatos és kemény munka.

Hazafelé a buszon a mindig visszafogott karnagy elhalmoz bennünket dicséretekkel, ritkán láttuk ennyire elégedettnek. Története egyik legnagyobb sikerét aratta a kórus. Aztán még a buszon a lelkünkre kötötte, hogy hétfõn a szokásos idõben próba, készülni kell a következõ fellépésre. Éjjel 11 órakor búcsúztunk el egymástól.

Másnap, március 21-én délelõtt jött a hír, hogy Vendel otthon váratlanul rosszul lett. Mentõk a ház elõtt, aggódva, szorongva rohantunk oda a hírre, majd a letaglózó hír: Vendel szíve megállt! Minden olyan gyorsan történt. Talán olyan gyorsan, amilyen tempót Õ diktált. Este Huszicsék háza elõtt gyertyák, virágok, csendes éneklés, emlékezés. És zokogás, végtelen szomorúság, elárvultság érzés.

Egy hét telt el azóta. Rendezem a gondolataimat, mit jelent nekünk Vendel, a kórus, a „családunk”. 40 évenemtudtam pontosan mire vállalkoztam, mibe csöppentem. Heti két próba, a felkészülések, fellépések, utazások. Életre szóló barátságok születtek, házasságok köttettek, egy nagy családként élünk mi itt 40-50-en. S a több száz társunk, akik rövidebb-hosszabb ideig voltak a kórus tagjai. A kórus az életünk része lett, életformává vált, beépült a személyiségünkbe, s a két nagyszerû ember, Zsike és Vendel mindnyájunk legközelebbi családtagjai lettek.

Most úgy érezzük, hogy Huszics Vendel személyében apánk, testvérünk, barátunk távozott közülünk. Próbálom Vendel legjellemzõbb  tulajdonságait felidézni. Szerintem mindenekelõtt népmûvelõ volt. A szó valóságos értelmében! Ezreket nevelt a mûvészet, a zene szeretetére.
Soha nem találkoztam nála szeretetreméltóbb emberrel! Õ is nagyon szeretett bennünket a maga szerény, szemérmes módján. Minden ember vágyik az önkifejezésre, Õ módot adott rá, hogy kiéljük ezt, a kórus sikere valamennyiünk egyéni sikere is volt egyben. Ha röviden akarnám Õt jellemezni, azonnal ez a három szó jut eszembe:  igényesség, mérték és humor. Igényesség magával és másokkal, hogy nem szabad félmunkát kiadni a kezünkbõl, hogy csak akkor teljesíthetünk jól a színpadon, ha mindent megtettünk a próbákon, a hétköznapokon. Inkább legyünk professzionális szinten teljesítõ amatõrök, mint amatõr szinten teljesítõ profik. Tudjuk magunkat és a dolgokat iróniával és öniróniával kezelni.

Azon a gyertyafényes estén, a mélységes szomorúság és elveszettség
állapotában ott bujkált bennünk a kérdés: mi lesz Zsikével, és mi lesz a kórussal, mi lesz velünk. Március 22-én hétfõn valamennyien összegyûltünk a próbateremben. A kottaállványon Vendel fényképe, égõ mécsesek, virág. Zsike is eljött. Nehéz volt megszólalnia: „Vendel azt mondaná. Anyám, csináld tovább!”

Együtt folytatni fogjuk. Ahogy nem lehet nem lélegezni, nem lehet nem énekelni, nem lehet nem folytatni!

Nekünk továbbra is Huszics Vendel tanár úr lesz a mérce. És tesszük a dolgunkat, igényesen, mértékkel, késõbb talán humorral is, ahogy Õ tenné.

Szabados Tamás

Oldal: Huszics Vendel emlékére
"Bogárd-dal" Kulturális és Zenei Egyesület - © 2008 - 2024 - bogard-dal.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat